2007. szeptember 27., csütörtök

KÁNYÁDI SÁNDOR : Világlátott egérke

A Világlátott egérke című meseregény talán az író legnépszerűbb könyve. Először 1985-ben jelent meg, s azóta több kiadása van. Angol fordításban is olvasható, és hangkazetta is készült belőle. Az egérnek mint kulturális jelképnek nincs nagy becsülete, de annál kedveltebb állata a kisgyermekeknek, minden bizonnyal azért, mivel az ő kicsinységében, félénkségében és kiszolgáltatottságában önmagukat vélik felismerni. Ezt az érdeklődést igyekszik kielégíteni a szépirodalom is. Bajor Andor ma már klasszikusnak számító egérregényének az Egy bátor egér viszontagságainak teljesebb élvezete nagyobb olvasottságot és fejlettebb esztétikai érzékenységet igényel.
Kányádi Sándor meseregényében a narrátor harmadik személyű, de minduntalan elárulja, hogy hőse közel áll szívéhez. A regény főszereplője, a mezei egérfiú már a kezdet kezdetén lelkünkbe lopja magát, mert apátlan-anyátlan, senkije sincs az égvilágon. Pedig nem hős ő, hiszen még neve sincs neki, de már a történet elején emberi élethelyzetet leképező a sorsa. Az esős ősz beálltával kényszerűségből kel útra a faluba, itt azonban a főegér azzal fogadja: „- Aki mezeinek született, az maradjon mezei.” Meg aztán ők is szűkösen vannak. Hamarosan a macska is felfedezi, és üldözni kezdi. Így hát egy jóindulatú egérmama tanácsára és segítségével tovább megy a városba egy diákbőröndben. A rokonszenvünk erősödik iránta, amikor hálátlanságnak tartaná megdézsmálni a fiú elemózsiáját. Sajnáljuk, hogy az egérkalauz és egérellenőr zsarolják mint tudatlan potyautast. Végül fellázad sorsa ellen: „Nem született szolgának, még az ősei között sem akad szolgafajzat.” Örülünk, hogy sikerül megszabadulnia tőlük, még ha egy kis füllentéssel is. Sorsa egy városi tömbházlakásba sodorja, ahol az unatkozó macska társául fogadja, enni ad neki és megfüröszti. Itt lát először televíziót, s önérzetében megerősíti, hogy a filmben szereplő egér mindig túljár az őt üldöző macska eszén. Eddigi erkölcsi érzékenysége alapján meglepődünk, amikor barátját, a macskát lelkiismeretfurdalás nélkül cserbenhagyja, amikor annak mancsa egérfogóba szorul. A pincébe menekül anélkül, hogy bármit is próbálna érte tenni. De hát mit is tehetett volna?- kérdezzük magunkban. De nem menti fel őt a narrátor, ugyanis mintha megbüntetné, ekkor juttatja őt eddigi élete mélypontjára. Mint a patkánykirály főkóstolóját csupán az menti meg a biztos haláltól, hogy a kegyvesztett udvari költőt nevezik ki helyébe. Sikerül azonban egérutat nyernie, de újra nehéz idő vár rá, amíg egy iskola bentlakásába jut, ahol egy falusi fiú veszi pártfogásába. Itt álmodja azt, hogy a világon a legnagyszerűbb dolog félelem nélkül élni. Mutatványaival óriási népszerűségre tesz szert az iskolában. Egy kirándulás alkalmával fájó szívvel ugyan, de szabadon engedik a gyermekek, hiszen a mezei egérnek mezőn a helye. Ekkor ismerkedik meg egy ugyancsak árva egérlánnyal, akit magával visz a kollégiumba. Most már együtt aratnak sikert egy zenés-verses egéresten. Egy fiú azonban a két sztárt egy részeges embernek ígéri egy futball-labdáért, de szobatársai leleplezik, mielőtt az egérfiút is sikerülne elfognia. A tavaszi vakációban a fővédnök hazaviszi őket, ahol házuk kertjének végében biztosítanak nekik pompás, védett egérlakot Buksi kutya őrködésével. Furulyaszóra jönnek elő lakásukból, és a félfalu jelenlétében megtartják az esküvőt és a lakodalmat. S amikor nyári vakációra jönnek a tanulók, a már jócskán megszaporodott egércsaládban gyönyörködhetnek.
A mesehős életét, amint láthattuk, a puszta túlélésre való igyekezet határozza meg, és azt szeretnénk, hogy ez mindig sikerüljön neki. Mi másra kellene, ha nem erre a világlátás tapasztalata is? Sajnos, az emberi pártfogás alá helyezéssel az egérhős elveszíti a szövegben az emberi életet modellező szerepét. Innentől fokozatosan kilépünk a mesevilágból., s hősünk lefokozódik kedvenc állattá. Sorsa egyre érdektelenebbé válik számunkra, ugyanis ettől kezdve vége a megmaradásért folytatott küzdelemnek, hiszen erre már nincs többé semmi szükség. Mostantól ő és társa már csak elviselik azt, ami velük történik. S ami ezután történik velük, az már egy új történet, és nem annyira az ők, hanem inkább pártfogóik története. Csak ironikus olvasat állíthatná vissza a másodlagos, a metaforikus jelentést, de akkor ez egy külső hatalomnak való kiszolgáltatottságot, a védett egérlak pedig a rezervátumsorsot jelentené. Erre az értelmezésre azonban a szöveg nem kínál fogódzót, s egy ilyen értelmezés nem is illenék bele a jól végződő mese műfaji hagyományába.

Nincsenek megjegyzések: